A Ferenc József cirkáló

A Ferenc József cirkáló roncsai a tenger mélyén Horvátország és Montenegró határvonalán pihennek. Emiatt hét hatóságtól (összesen 700 euróért) kellett engedélyeket beszereznie a merüléshez a húsz magyar búvárnak. Érdekesség, hogy a hajó fedőlemezei hiányoznak, s negyvenöt méter mélyen a nyílásokon keresztül tudnak behatolni a roncsba. A Czakó László vezette csapat tagja volt a mosonmagyaróvári Deepex Búváriskola vezetője, Mezei Gábor, valamint Pintér Róbert és Schnitzer Róbert.

A cirkálót 1889-ben Mária Jozefa szász királyi hercegnő, a későbbi IV. Károly király anyja bocsátotta vízre Kaiser Franz Jozef néven. Egy évvel később a cirkáló Nagy-Britanniába ment, ahol Viktória királynő és a walesi herceg is látogatást tett a hajón, sőt, nem sokkal később a Kieli-öbölben II. Vilmos német császár is fellépett a fedélzetére. 1891-ben egy Lissa szigeténél végrehajtott manőver alkalmával I. Ferenc József császár is megszemlélte a róla elnevezett hadihajót. A cirkáló kalandos utakon járt: Kínába utazott, Saigonnál sérüléseket szerzett, majd a schönbrunni állatkert számára befogott két Jangce-krokodilt is a fedélzetén szállították haza. 1913. december 15-én érkezett meg a horvátországi Pulába. Mivel a nyílt tengeri harchoz a hajót már öregnek találták, a cirkáló a továbbiakban csak egy hadműveletben ? az albán Durazzo megszállásában ? vett részt, ettől eltekintve végig az öbölben maradt. A háború befejezését követően a cirkálót francia felügyelet alatt munícióraktár-hajóként használták. Biztonsági okokból a Zanjicai-ölbölben horgonyozták le. 1919. október 17-én azonban egy heves vihar alkalmával a tenger a nyitva maradt ablakokon keresztül elárasztotta a hajót: a cirkáló felborult és elsüllyedt. 1922 folyamán a holland van Wienen hajóalkusz koncessziót szerzett a hajó mentésére: ez lényegében egyes alkatrészek, mint például daruk lebontását jelentette. Az elégtelen mentési felszerelés miatt a teljes hajótest kiemelése azonban nem sikerült. 1967-ben a jugoszláv Brodospas hajómentő vállalat leszerelte a roncson maradt fő lövegtornyokat, amit a horvátországi Cetinjében a tanácsháza előtt állítottak fel.
Mezei Gábor szerint a mostani merülésük bebizonyította, hogy a hajót a vihar idején kikötötték, mégis a legénység hanyagsága miatt elsüllyedt. ?Megtaláltuk ugyanis az alsó horgonyt is az expedíció során. Vélhetően becsaptak a hullámok a fedélzetnél, ez okozta a szerencsétlenséget ? mondta. ? Csak kegyeleti merülést végeztünk, a roncsból semmit sem hozhattunk ki. Az öböl időjárása miatt sem volt egyszerű a helyzetünk, így is két napra kaptunk engedélyt: nyolcvankét percet merülhettünk. Láttuk a hajófeliratot is, az ágyúk helyét, a kormányoszlopot, a kapitányi hidat: hatalmas élmény volt a felfedezése. Korábban már a legnagyobb magyar csatahajóhoz, a Szent Istvánhoz is lemerültünk, s szeretnénk hamarosan a Monarchia-flotta többi elsüllyedt vízi járművéhez (Flamingó torpedónaszád, Zenta cirkáló, Streiter romboló) is lejutni" ? mondta.